vártam a hétvégét, nagyon fáradt voltam már... kettő körül aludtam el és 10elött felébredtem, és nem vagyok hulla :))
múlt hétvégén lomtalanítottam - 2-3óra alatt rengeteg régi holmimat selejteztem le - ruhákat(a nagy részet sohasem hordtam),táskákat, két pár cipőt, lemezeket,régi használatlan író szereket,pár könyvet (könyvből rengeteg van, és a 80%a nekem nem kell..), mikroszkópot:), bögrét, és egyéb kacatot... gazdag utó karácsonyt csináltam a kukásoknak:) még mindig lenne mit kidobni.. de most nincs hozzá kedvem, asszem semmihez sincs :/ nem vok a legjobb állapotban.. de igyekszem:) a rómát 2. évadját is végig néztem - nagyon megszerettem azt a sorozatot, állítólag mindenidők legdrágább sorozata volt, az hbo és a bbc csinálta meg a rai is bele adott egy kis tőkét, nem bírták tovább fedezni a költségeket, és inkább befejezték mint,h kisebb költségvetéssel, alacsonyabb színvonalon folytassák. tényleg fantasztikusan megcsinálták, a díszletek, a karakterek... a kedvenc karakterem persze atia.. :D

nagyon hiányzik már egy párkapcsolat.. lennének is rá jelentkezők.. de... addig nem szabad amíg nem gyógyulok meg. egy kapcsolatnak 'tisztán' 'kell' indulnia, képtelen lennék átélni azokat az érzéseket, amiket akkor szokás, boldogan kell indulnia, nem úgy,h romokban heverek testileg és lelkileg egyaránt... amin én keresztül megyek az bűntetés lenne egy másik ember számára, ártanék neki, nem zúdíthatom ezt rá egy ép és egészséges emberre aki tele van reményekkel, álmokkal, aki ártatlan. egy dolog barátokkal és családdal ezt megosztani és egy másik dolog párkapcsolatban, habár a legrosszabb dolgokat a barátaimnak és a családomnak sem mondom el,sőt már senkinek, nem tudom kivel megosztani a félelmeimet... és még nem múlt el az előző sem, ill már csak mikroszkópikusan, de még ott van, abban a kapcsolatban majdnem teljesen tönkre tettem magam, egy/két heti rendszerességgel értek olyan idegösszeomlás szerűségek mint amilyet szerdán átéltem, persze a legtöbbről én tehettem, de egy kapcsolathoz és annak a tönkretételéhez akkor is két ember kell, de már nem számít, megbocsátottam neki, és magamnak is, elengedtem, és tovább léptem.

ma délelőtt végre eljött hozzánk egy normális vízvezeték szerelő - a fürdőszobánk katasztrófális állapotban volt már kedd óta... nálunk egybe van a csap meg a zuhany, nem úgy,h külön a mosdó csak és a kádé, a csap aljából ömlött a víz, és a zuhany cső is eltört.. de ma estére már végre használható lesz:)) és maszírozós zuhanyfej... :D én egyáltalán nem értek a műszaki dolgokhoz, és még kevésbé érdekelnek; habár karácsonykor megszereltem egy ajtót:D mert,h beletörtem a kulcsot apám anyjánál.. :) ha vmit nagyon kell,és nem okoz katasztrófát ha hozzá nyúlok akkor azt azért megpróbálom megcsinálni..

és már el is döntöttem mit csinálok... nézem a róma első évadját:)

méllyen belegondlva, egyáltalán nem egyedi a dolog ami velem történik, csak talán abban amiben megtestesül... mindannyiunkat érnek szörnyű tragédiák, nem hiszem,h él olyan ember ezen a világon aki "ártatlan " lenne, nincs olyan ismerősöm aki ne járta volna meg még v nem éppen most járja meg a poklot. ezek a tragédiák rettenetesek ... de ezek tesznek azzá akik vagyunk. amikor ránk zúdulnak válaszhatunk. túléljük és "jók" leszünk, túléljük és "rosszak" leszünk, vagy beléjük halunk. a "rosszak" leszünkre alapoz a kriminál pszichológia is (többekközt).
sok féleképpen megélhetjük őket... azok akik átélnek egy borzalmas eseményt, és ezekután hasonlót kívánnak másoknak "rosszak" lesznek (bár a kollektív tragédiák esetén, inkább csak ostobák..) pl akik ott voltak manhattan-ben aznap; és ennek ellenére a közel kelet fegyverekkel történő megváltoztatását szorgalmazzák, v az olyanok akik túl éltek egy háborút, s revansot követelnek. rosszakká persze a gyarlóságoktól is válunk.. sőt... de azt hiszem a morális dekadencia inkább ezekből a tragédiákból fakad, ezek által nyíltabbá válunk a gyarlóságokra is. azt hiszem a legeslegesleges leghatalmasabb főbűn, az ha másoknak ártunk, mert ezzel önmagunknak is sokat ártunk; beteggé tesszük magunkat, tönkre tesszük a kapcsolatainkat, és rákerülünk arra a bizonyos lejtőre... de arról a lejtőről is van vissza út,ha egy tragédia rosszá is tesz, még mindig lehetünk jók, bármikor, sajnos sokan csak az életük legutolsó perceiben döbbennek rá erre, de addigra már "megcsonkították" a saját lelküket, és rengeteg fájdalmat okoztak; más érző emberi lényeknek.. és ez sokkal rosszabb lehet a halálnál, talán nincs is rosszabb annál amikor le amortizáljuk az "emberségünket". ha túl élem ezt és teljesen felgyógyulok én jó leszek. na nem egészen;) szent sohasem leszek, olyan nem létezik, de soha többé nem fogok ártani senkinek.. s igyekszem majd önmagamnak sem..

de vajon ártatlan leszek-e még valaha? (ez nem az az ártatlanság amit általánosan annak nevezünk, talán nem is jó szó ez erre, de magamnak ezzel tudom ezt a valamit a legjobban megnevezni) úgy érzem minden ártatlanságomat elveszítettem, a tisztaságomat (nem, ez sem az általános tisztaság) annyi minden történt... és ezek meggyilkolták az ártatlanságomat.(nem, nem a gyermeki énemet, tényleg nem tudom más szóval ábrázolni, ezt valahogy érezni kell.... talán nincs is rá szó,h mi ez) az én ártatlanságom vhol messze meggyalázva és darabokra szaggatva hever vérbefagyva.. és ez szörnyű érzés. félek attól,h ha meggyógyulok akkor sem tér már vissza soha többé.. meghalt. v csak a nagy része? nem tudom... talán ha majd csodaszép dolgok történnek velem, újra visszatér a lelkembe, de ha nem akkor kifejezhetetlenül fog hiányozni... :-(

a 7 főbűn ... :-)

I:kevélység : hát... ennek a bűnnek sokszor engedem elragadtatni magam, de utána amikor teljesn önzetlenül cselekszem csodálatos béke és öröm járja át a lelkem - nem igaz,h a kevély ember képtelen önzetlen tettre. 

II:fösvénység: ez rám nem jellemző, ha van valamim szeretem megosztani másokkal - normál kereteken belül:)

III:bujaság : ezt csak és kizárólag monogám kapcsolatban:)) de az úgy nem bűn.

IV:harag : már ez az amelyiknek a legtöbbször engedek, nem értem miért ez a sorrend... a harag a legpusztítóbb. borzalmas dolog.

V:torkosság: néha napján őt is a magamévá teszem:) de úgy egészséges nem? (ez itt nem a kényszer evés amúgy... :D)

VI:irigység : ez sem igazán jellemző rám, amit idáig irigységnek véltem magamban az csak önmarcangolás

VII:restség : ez viszonylag jellemző rám, nagyon 'light-os formában' habár szeretek 'lusta' lenni és elodázni a dolgokat, nagyon is:)) de ha valami komoly dologgal kerülök szembe, haladéktalanul, minden erőmmel elintézem.

azoknak akiket elveszítettünk, és azoknak akik elveszítettek valakit

mary elizabeth frye : ne jöjj el sírva síromig

ne jöjj el sírva síromig,
nem fekszem itt, nem alszom itt.
ezer fúvó szélben lakom,
gyémánt vagyok fénylő havon.
érő kalászon nyári napfény.
szelíd esőcske őszi estén.
ott vagyok a reggeli csendben,
a könnyed napi siettségben.
fejed felett köröző madár.
csillagfény sötét éjszakán.
nyíló virág szirma vagyok,
néma csendben nálad lakok.
a daloló madár vagyok,
s minden neked kedves dolog.
síromnál sírva meg ne állj;
nem vagyok ott, nincs is halál.

Do not stand at my grave and weep;

I am not there. I do not sleep.

I am a thousand winds that blow.

I am the diamond glints on snow.

I am the sunlight on ripened grain.

I am the gentle autumn rain.

When you awaken in the morning's hush

I am the swift uplifting rush

Of quiet birds in circled flight.

I am the soft stars that shine at night.

I am in the flowers that bloom,
I am in a quiet room.
I am in the birds that sing,
I am in each lovely thing.
Do not stand at my grave and cry;
I am not there. I did not die.

bárcsak írhatnék más dolgokról, nem betegségről, nem félelemről,nem problémákról, nem negatív dolgokról, mert a világon annyi végtelen csodás dolog létezik ezeken kívül.

bárcsak egy más "kamera" lenne a szememben, bárcsak megörökíthetném vele fizikális formában azt a sok csodát amiket nap mint nap látok,h mások elé tárhassam,h ne borulhasson rájuk homály az elmémben

https://www.youtube.com/watch?v=oHO6pbjQ9ec

I:2005, II:mell és vastagbélrák, III: blue, IV: szeptember 13, 2001

tegnap előtt béke, tegnap idegösszeomlás, ma újjáépítés, holnaptól újra harc a végsőkig..
s egy gyönyörű szép nap majd arra ébredek,h túl vagyok rajta...
már tudom mi a probléma.. s szépen szembe is fogok vele nézni,s tovább lépek, egy gyönyörű szép nap majd egészségesen és boldogan ébredek..

tegnap szembesültem vele,h a közel lévő fodrászokhoz bejutni legalább olyan nehéz mint rák szűrésre :)
az a bizonyos kedves doktorom ugyan is közölte,h majd talán március elejére kaphatok időpontot (ehh micsoda párhuzam:D), megpróbál majd beiktatni - mindenzt a kis protekciómmal meg a jelentősebb erre a célra likvidálható tőkémmel ... próbálkozzak majd februárban..
nem csak a rák ellen kell küzdeni, sőt... a megfelelő - legjobb - orvosokhoz bejutni időben, jó helyre .... hehe hát nem egy egyszerű feladat ... és akinek nincsenek ilyen eszközei, v nem tudja,h kivel kell lefeküdni az beérheti egy állami kórház rossz hírű orvosával ... és ez nem csak itt van így. két órás általában az a kibaxott vizsgálat . és ha időben végre hajtják hatalmas esélyeid vannak a túlélésre, de az állam baxik megfelelően finanszírozni, baxik kialakítani egy normális több biztosítós rendszert, baxik mindenre ... a kórházak  szint úgy... pedig rengeteget spórolhatnának, a pár ezer forintos vizsgálatok árával, de inkább kiszórnak milliárdokat a későbbi stádiumokban diagnosztizált betegek életének pár keserves évvel való meghosszabbítására ... pedig azok közül az emberk közül nagyon sokan túlélhették volna,ha időben elmentek volna szűrésre, v a megfelelő orvoshoz kerültek volna aki nem félrediagnosztizálta volna őket... és már inkább csak azokon az embereken csodálkozunk akik azon csodálkoznak,h 30 x alatt nem csinálnak mammográfiát állami intézményekben... és akkor egyesek 300 ft-okon siránkoztak annó..... :) hát én meg örülhetek ha 300ezerből megúszhatom majd két hónapmúlva majd talán a magánpraxisában ... és decemberre  x négy nullás összeget adóztam társadalom biztosításra, amiből az öt napos táppénzemre a napi bérem 50%át se kaptam meg, remélem a drogosok és az alkoholisták detoxikálásra meg a 16éves lányanyák abortuszára költik, mert őket kell megmenteni , h aztán egy szép nap majd az utcákon randalírozhassanak, adót nem fizető, analfabéta habzószájú birkaként, öxevixa szülve a kölykeiket, és mindenféle címszavak alatt mégtöbbet követelejenek az "államtól" . a rendszer is rákos, és haldoklik, morálisan, anyagilag ... és ezt sajnos nem lehet kinyírni pár sárga cetlis tasakkal v pár löket sugárral.
 

hát ma volt egy kisebb idegösszeomlásom.... ezt jól elbaxtam... de fel kell magam kaparjam ....

:-(

https://www.youtube.com/watch?v=WWdYMuo3_B4

és egy jobb hír... :

A miniszterelnök kezdeményezése alapján úgy döntött az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), hogy január 10-e, szombat mégsem lesz munkanap - közölte a kormányszóvivő.
 

1
Daróczi Dávid elmondta: a javaslatot az energiaügyekért felelős miniszter tolmácsolta az OÉT ülésén, amelyen a munkaadói és a munkavállalói oldal is egyetértett a felvetéssel.

A miniszterelnök a javaslatát azzal indokolta, hogy a meteorológiai előrejelzések szerint péntek és szombat is az egyik leghidegebb nap lesz ezen a télen, s ez a szokásosnál magasabb gázfelhasználást eredményezhet - tette hozzá.

A kormányszóvivő tájékoztatása szerint az OÉT-en mind a három oldal egyetértett azzal, hogy ez a döntés szavatolhatja leginkább a gázellátás biztonságát.

Január 10-e így pihenőnap lesz, helyette március 28-án lesz munkanap.

- kössz gazprom.... :)

bizony.. most jött el az az időszak, amikor mindent és mindenkit kizárok az életemből, kivéve a legfontosabbakat, meg akikkel "kénytelen " vagyok találkozni. nem leszek elérhető sehol, csak munkaidő alatt, de azok akik megakarnak találni meg fognak tudni ;)
eljött az idő amikor önmagam leszek a legfontosabb önmagam számára.
a hét eleje óta szinte minden éjszaka kisebb hő hullámaim vannak,képtelen vagyok kipihenni magam, hajnal 3ig fennt vagyok és ez tönkre teszi a nappalaimat, napközben többször van hányingerem, és szúró fájdalmakat érzek, ott... nem hagyhatom,h a sötétség újra megtámadja a testem,és azt sem,h tönkre tegyem az injekciók hatását. kizárok mindent, erre van szükségem, újra csak azt az örömöt akarom érezni,h megfogok gyógyulni , semmi és senki másra nincs szükségem.
megtanulom igazán szeretni önmagamat, és ezek után mindig én leszek a legfontosabb, vannak olyan emberek akiknél ez úgy nyilvánul meg mint pl a volt páromnál;h ha egy elszabadult "busz" megállíthatatlanul közeledne egy szerette felé, ahelyett ,h oda ugrana és félre lökné, végig nézné ahogy meghal - mert önmagát szereti a legjobban, én úgy akarom magam szeretni a legjobban,h odaugrok a busz elé, és azzal a lendülettel félre lököm a gyanutlan áldozatot és én is megúszom ;) és,h ha esetleg újra belekerülnék egy rossz kapcsolatba azt mondhassam,h szeretlek de önmagamat jobban. úgy érzem önmagam őszinte és végtelen megszeretése után , fogok tudni másoknak is végtelen és feltétlen szeretetet adni.

a következő 12 napot elmélkedéssel, gyógyulással és olyan dolgok csinálásával fogom töltei amiket a legjobban szeretek, listákat írok a megoldandó problémáimról, a fejlesztendő gyarlóságaimról , és őszintén megbocsátok mindenkinek aki valaha is bántott engem, és az általam elkövetett katasztrófális hibákat is... persze munkaidőn kívül :) azon belül ... ha bírni fogom... remélhetőleg... akkor dolgozni fogok :D

most itt van az a pillanat amikor tényleg megkell gyógyuljak .....

:)

13:07-kor ébredtem fel... az elmúlt 7napban sikerült kicsináljam a bioritmusom :) 23.a óta kék tablettáztam, azért,h jól nézzek ki a karácsonyi fényképeken (nem jött össze:D), aztán,h jól nézzek ki a.... (ez összejött) aztán,h ne hánykolódjak egészéjszaka, aztán,h nyugodtabb legyek, aztán már kitudja miért, aztán,h ne igyak meg két liter kávét a doki előtt - és tegnapra pont a dokira már összejött.. 5óra múlva hirtelen felpattantak a szemeim - azóta nagymama olyan kicsik a szemeid ,de a pupilláid mégis olyan tágak... és hófehérke szép az arcod .. ma hajnal kettőkor szintén fixiroztam egy ideig ,de nem ... és itt az eredménye, reggel 8kor felébredtem, visszaaludtam és du 1 után ébredtem.. habár asszem bioritmus ide oda, az aggasztóbb inkább az,h az agyam ugyan úgy pörög mint régen :/ az alvás nagyon fontos, mind testileg mind lelkileg; és a hiánya :s meg ha kék tablettával érjük el :s borzalmas hatásokkal van rám. de azért az este 9kor elalszunk elméletet nem fogom hírdetni, régen mindig az éjfél volt normális a számomra, mostanában ha egy, másfél órás hánykolódás után nem jön a kék tabletta (amiből már csak két éjszakára elegendőm van) akkor még további egy, v másfél órás hánykolódás jön:/
tegnap megleptem magam egy doboz új teával ; ,,mikor lelkedet elönti a szomorú hiány érezd,h csendet és nyugalmat kíván fogyaszd e teát, mely megszólít téged megvéd a bajtól és kitisztítja véred elönti lényed a mézédes valóság és eltűnik szivedből örökre a rabság" . (felkiáltójel van a végén) ánizs,édesgyökér,édeskömény,gyermekláncfűgyökér,karob,kardamom,gyömbér,fahéj és bors :) fekete tea mentes  ,,különösen erőteljes íze meditatív hangulatot te-remt. a benne található növények segítik a testi és a szellemi tisztaság elérését. figyelje meg, hogyan színesítik meg minden-napjait a fűszerek és zöld " - innentől a végét elfelejtették rányomtatni... de ma éjjel ez fog boldoggá tenni :))

és az ebéd előtt rágyujtok dologra is rákaptam... (nem igaz,h akkor nem tudsz enni xD v csak amúgy sem tudok enni) azóta a kedves barátaimmal telefonálok :) közben túl vagyok a tegnap óta először azon a bizonyos dolgon - nem véreztem el , sőt egyáltalán nem véreztem, iszonyatosan fájt úgyhogy azóta kicsit elszomorodtam.. úgyhogy úgy érzem megérdemelek 20-30 percenként egy szál cigit meg két óránként egy gyenge általam kevert borzalmas koktélt :D ugyanakkor most tényleg félek, de ez a fájdalom teljesen normális egy nap után.. sőt, a májusi trombózis eltávolítás másnapján ízekre szakadt a seb és ájulás közeli állapotba kerültem; ennek ellenére azért most is ahogy anyám fogalmazott átélem milyen egy nőnek a szülési fájdalom:) csak én belül vagyok szétroncsolva - sőt kétlábon járó inkubátorként is éreztem magam annó,csak én az egészséges visszafejlődésért rimánkodtam:))) de asszem már az elefántok és a kékbálnák iránt is elég kifinomult empatikus képességet fejlesztettem ki:)
nagyon hiányoztak már a barátaim; most ezek a félórás telefonos beszélgetések nagyon jól esnek:) mások problémáit,csalódásait,örömeit, félelmeit és nevetését hallgatva ismét átértékelem a dolgaimat. már alig várom,h találkozzak velük, annyira jó érzés lesz olyanokkal lenni akiket boldoggá tesz az,h látják rajtam,h jobban sőt jól vagyok :-) csak ma még elég nehézkesen megy a járás :s remélem hétfőre újra képes leszek a normális tempómra ;)
 

mást látok a tükörben ha belenézek. ;) mást.... kezdem.... saját magamat ... látni:)
az arcelemzésem szerint, az íves homlokom azt jelenti ,h hajlamos vagyok arra,h engedjek a lelkemet elöntő kételyeknek, a 'széles' állkapcsom 'vége' (az íves 'árja" állkapcsom:D amiért a japánok oda vannak....:D) tekintélyt vált ki másokból számomra, az íves kis orrom (amiről az idióta ódákat zengett - még szerencse,h a másik általa egekig magasztalt testrészemet nem lehet elemezni:DDDDDD ) szilárd és pozitív személyiséget jelent, az íves vékony (irigykedhettek:D) szemöldököm pedig kreatívitást jelképez :) bár az efajta személyiség elemzésben én nem igazán hiszek, mert a külsőmet nagyrészt anyámtól és a nagyapámtól örökölt " " " tökéletes " " " géneknek köszönhetem - tőlük van a bármennyit eszem egy dekát sem hízom (meg persze az állandóan mozgok miatt is meg feltételezem,h a cigiben lévő káros anyagok által elpusztított cuccok miatt is - bár a nagyapám már rég nem dohányzik) a nagyamától a kézujjaimat örököltem :) a hatalom és a mások felett való uralkodás vágyammal együtt :DD déditől a lábujjaimat és a lábfejemet (remélem én is ugyan olyan tökéletesen fogok tudni járni mint ő tegnap - 90 évesen - ) ő az eddig eltelt 90 éve alatt soha sem volt megfázva sem.. agyilag is teljesen ép , bár ennek az ellenkezőjét szereti kelteni másokban - a nagyamát a sírba teszi - szó szerint, már 1x megkérdezte tőle,h kifogja őt fuvarozni ha ők már meghalnak... és minden közös étkezésen eltudja játszani,h véletlenül akar az asztalfőre ülni (az mindig a nagyapám helye - mindenkinek meg van a saját helye, és csak oda ülhet le , és csak akkor állhat fel ha a nagyapám befejezte az étkezést:) szóval mindenétkezés előtt hatalmi harc dúl kettejük között... :D )

a cigire visszatérve.. tegnap reggel megint kiégettem a szőnyegemet egy helyen :s néha ha halálosan fáradt és ideges vagyok akkor hajlamos vagyok kiejteni a kezemből ha hirtelen mozdulatot teszek, és ezt számtalan helyen bánta már a szőnyegem (éljen a parketta) pár ruhám és a bőröm is (éljen a körömvirág kenőcs és az aloevera amik 4-7nap alatt nyom nélkül eltüntették eddig az összes égési sérüléseimet:)) ) a nagyanyáméknál összekentem a párkányt... (még nem vették észre) szerintem felakasztanának ha náluk égetném ki a szőnyeget; pár éve anyám véletlenül egy borsónyi mérető krémet ejtett le a szőnyegükre .... azóta sem felejtették el:) úgy 5éve 1x nyáron rágyújtottam annak a hálószobájuknak az ablakában ahol akkor alszom ha egyedül vagyok ott, akkor jöttem rá,h a nagyszüleim fényes karriert futhatnának be egy nemzetközi repülőtéren vagy egy luxus étteremben - pár perc alatt öngyilkosságra v még rosszabbra sarkallnák aki rá merne gyújtani:)

hát ez roppant tartalmas volt... :) megyek vissza telefonálni, dvdzni (már a 3.évadot nyomom a satc-ből :p) de továbbra sem gyújtok rá az ágyban.. ;)

magány.
?
...
magányosnak érzem magam.
magányosnak érzem magam?
azt hiszem igen.
nincs kivel megosszam a legintimebb dolgaimat... sem a félelmeimet..
de ez végülis nem olyan nagy baj, (és azt hiszem meg sem értenék, nagyon kevesen értik meg... )
ma egy kicsit elveszettnek éreztem magam, (ugyanakkor rá is találtam valamire) szörnyű volt egyedül odamenni.
de tanulságos is. és ahogy gyalogoltam (gyalog mentem oda a moszkva térről) rájöttem milyen sokat változtam az utóbbi időben; pozitív irányba.
tényleg őszintén... átértékelem a dolgokat, mindent, mindenkit
csak olyan jó lenne ezt valakivel meg is osztani, hiányoznak az állandó barátaim ... heheh mindannyiunknak van saját bonyolult élete.

de a magány ellenére még midnig boldog vagyok. nem tudom mi váltja ezt ki... de boldog vagyok, mindennek ellenére, én egyedül a nagyvilágban :) eltünt az a hatalmas üresség, v legalábbis drasztikusan beszűkült:) talán ez az üresség az lett volna amit csak önmagunk pótolhatunk? ;)

túl vagyok rajta.
3 injekciót kaptam... mert,h az egyik kiba*****-nak "két feje" volt ... na most majd kinyiffannak .... nagyon féltem, le kellett fogni a lábaimat... de azt hiszem egy nálamnál sokkalta konszolidáltabb lélek is rettegett volna ha belenyomnak az idegekkel teli belsőnyálkahártyájába egy 20cm-es tűt, egy olyan anyaggal ami ha félre megy lebénítja,impotenséteszi v leállítja a szívét:) ezek most rettenetesen fájtak.... most is fáj.. de már csak két hét és vége.

most másra gondolni sem akarok ....

hamarosan az én új kifutóm az út lesz, ismét emelt fővel, sziklaszilárdan, ragyogva fogok végig sétálni... és a vakuk villogása helyett a végtelen lehetőségek csillannak majd fel elöttem ;)

hát ha ez az év ilyen szörnyű volt, akkor a karácsonyon sem csodálkozhatok... na jó, voltak szép és jó dolgok is... tegnap ilyenkor apró darabokra tört a kicsi szívem :) erről majd később meg a karácsonyról is...

az imént olvastam valamit, és ezt meg kell osszam vkivel.....

,,És az emberek tapasztalata _ : Ha már boldog nem lehetek, akkor legalább kielégült lehessek. "

nahát ez volt az...... (-: jesszusanyámkrampuszmária.... xD

én boldog vagyok, legalább is igyekszem, az idén keresztül mentem - megyek a legszörnyűbb poklon, amit el sem tudtam képzelni.... még mindig beteg vagyok - 29.én felfekszem a műtőasztalra - féltem, nem a tűtől, nem a méregtől, nem a testi fájdalomtól,nem a vértől.. egyedül voltam ott, nem volt ott senki illetve az a valaki kinnt a váróban ... az a valaki tegnap összetörte a szívem. de én boldog vagyok, már amennyire ezt lehet mondani az vagyok, így is, mert én én vagyok, mert én élek, mert én létezem, mert engem szeretnek sokan, mert én tudok nevetni , én így elégülök kifelé :) (az illető persze nem erre a kielégültségre célzott , de khmmm... )

oly sok mindent tudnék még írni, mondani , olyan jó lenne sírni egyet, mert azt hiszem megkockáztathatom,h a lehető legszörnyűbb dolgok történtek, és még midnig történnek velem (jó persze mindig lehet rosszabb, sokkal sokkal rosszabb is lehetne de....:) ) , majdnem beléjük is haltam , és még is boldog és kielégült vagyok, és ezt nagyon sok millió ember nem mondhatja el magáról - az én szívemtájt is ott mardos az üresség, a fájdalom, a testem beteg, de akkor is ...

:-)

hát igen, december van, sőt mindjárt vége...

nagyon rohan az idő, és nagyon elfoglalt vagyok, habár igazából semmit sem csinálok, na jó olvasok, játszko a gépen etc-- még mindig nem vásároltam semmit és nem is készítettem semmit senkinek az idén, nekem most ehhez nincs kedvem.. szerda óta nem dolgozom :s jól ledöntött engem is ez a megfázás szerű dolog, kaptam is egy jó erős antibiotikumot, közben nyomom a normaflore-t is, nagyon hasznos készítmény, sokat javít a közérzetemen és az antibiotikum által kigyilkolt bélflórát is táplálja:) amúgy antibiotikumok.........ha az ablak mosótól az öblítőig mindent tele tudnak nyomni aromával (jó az öblítőbe jó... ) akkor ezeket a hüvelyujjnyi gyógyszereket miért nem lehet ízesíteni,h neadjég az ember nehányjon tőle .... :)

a legnagyobb problémám az,h nem az okkal akarok szembenézni hanem a következményt;a betegséget akarom megszűntetni ... van 8 napom az injekciózásig, addig próbálom meg találni az okot... (hálás vagyok azoknak az embereknek akik nem félnek a képembe vágni az igazságot, nem leordítják a fejem, nem bűntudatot keltenek bennem,hanem elmagyarázzák.... :) )

voltam előző élet utazáson... fantasztikus volt:) nagyvonalakban, leegyszerűsítve......... : nagyjából a hellén korszakban élhettem, anyámat megölték gyerekkoromban, aztán beálltam katonának, majd utazgattam, tanultam, volt egy hosszú kapcsolatom, én vettettem neki véget.. majd életem hátralevő részén ezen rágódtam:) (azt hiszem őt még nem ismerem ebben az életemben....) aztán pár évvel később lezuhantam egy szikláról és lassan meghaltam:) majd a halál után amikor találkozhattam volna a szellemi vezetőmmel,v istennel,v akárminek is nevezhetem, inkább a "fehér fénnyel" gyógyítgattam a testi és lelki bajaimat, ahelyett,h szembenéztem volna azzal ami miatt ezek kialakultak ....  azóta minden éjszaka próbálok vele szembenézni... remélem sikerül..........

jah és állítólag az esetenként sziklaszilárd személyiségem,az irányító mániám,a kevélységem és az "előnyös külsőm" (hehe látott volna két éve....) és a monogámiám is ezekből ered... :o

és azóta nagyon könnyen ellazulok . egy lila bársony szőnyeges 15 fokos lépcsőn sétálok le.. ;)

legalábbis 15cm-ig. nincs rák. (de ha feljebb lenne,v máshol azt az emberi lélek,tudat, elme v bármi is megérzi, megérzi,h megtámadta a sötétség a fizikális valóját,s továbbítja ezt az agy számára..)
és sajnos olyan meleg meg hely sem,h kimehessek mezitláb és lefeküdhessek a fűbe,és bámulhassam az eget (a született feleségekben lynette karakterében olyan precízen megmintázták ezt az érzést,és a színésznő is olyan empátiával játszotta; ezen a jelenten már csak a rák opusszumban való megtestesítése tett túl) de lesz még meleg, és hely is, és lesz még sok sok évem, sok ezer napom, sok millió percem, h hálát adjak és békére leljek.
 

nincs rák - ez a kétszóból álló mondat végtelen jelentéssel bír..... magába foglalja az egész jövőt, mindent. a testem tisztul, a lelkemben azonban még részben ott van . elég ezt a két szót le írni, ki mondani : nincs rák. nem is igényel semmilyen egyéb magyarázatot.... mert nincs rák.

pont. nincs, ideje tovább lépni, ideje elengedni, ideje megbocsátani, ideje nem félni, ideje lélegezni.

van más... amitől jobban rettegtem, de már enyhült a félelem.

legyőzöm azokat is, önmagam, a szeretteim, a kineziológusom és az orvosom segítségével.

nincs rák.

nincs rák...

nincs.

nincs többé.

,,csak azért mert a fák kopaszok,és a törzsüket egy alattomos betegség támadta meg,az még nem jelenti azt,h halottak;épp ellenkezőleg,csak a tavaszra várnak,h egy hosszú és majdnem minden erőt felörlő időszak után végre újra egészségesen új rügyeket növeszthessenek; mindig van remény."