azoknak akiket elveszítettünk, és azoknak akik elveszítettek valakit

mary elizabeth frye : ne jöjj el sírva síromig

ne jöjj el sírva síromig,
nem fekszem itt, nem alszom itt.
ezer fúvó szélben lakom,
gyémánt vagyok fénylő havon.
érő kalászon nyári napfény.
szelíd esőcske őszi estén.
ott vagyok a reggeli csendben,
a könnyed napi siettségben.
fejed felett köröző madár.
csillagfény sötét éjszakán.
nyíló virág szirma vagyok,
néma csendben nálad lakok.
a daloló madár vagyok,
s minden neked kedves dolog.
síromnál sírva meg ne állj;
nem vagyok ott, nincs is halál.

Do not stand at my grave and weep;

I am not there. I do not sleep.

I am a thousand winds that blow.

I am the diamond glints on snow.

I am the sunlight on ripened grain.

I am the gentle autumn rain.

When you awaken in the morning's hush

I am the swift uplifting rush

Of quiet birds in circled flight.

I am the soft stars that shine at night.

I am in the flowers that bloom,
I am in a quiet room.
I am in the birds that sing,
I am in each lovely thing.
Do not stand at my grave and cry;
I am not there. I did not die.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.