Értetek akiket elvesztettünk 8 éve ezen a napon,
Értük akik az életüket adták másokért,
Értük, azokért az ártatlan ember társainkért akik meg hurcoltattak, azokért akik házait, életét, szeretteikét bombák söpörték el.

Az ellen a sötét erő ellen ami 8 évvel ezelőtt ezen a szörnyű napon repülőgépeket vezetett a World Trade Center tornyaiba, majd bombákat hozott működésbe... Lerombolva addigi megszokott, biztonságos világunkat, majd gyűlöletet, félelemet és háborúkat szított a szabadság nevében.

Manhattan, a mi Manhattan-ünk ugyan már soha többé nem lesz a régi... de állt, áll és állni is fog, mert felhőkarcolói nem csak a sziklás talaj miatt törnek oly szilárdan az ég felé, immáron száz éve, hanem a sokszínűség, az egymás elfogadása, az egyénbe és a közösbe vetett hit és az ebből fakadó erő az ami igazán tartja őket, az összefogás, nemzetek, határok, zászlók, ideológiák, beállítottságok és vallások felett, mert ezek a végén nem számítanak... Csak az Ember.

Voltak, és lesznek is még tragédiák; amik akkor abban a pillanatban mindent lerombolnak, a végletekig sokkolnak, és nem marad utánuk semmi csak füstölgő romok, fájdalom és hatalmas űr, de... idővel a füst elszáll, a szél elviszi azt a borzalmas szagot a legszűkebb utcákból is, bár a helyükön keletkezett iszonyatos űrt semmi sem töltheti ki, idővel talán enyhül a fájdalom és a hiány, közben borzalmas dolgok, bűnök láthatnak napvilágot, megrongálódott és évek óta fekete gyász fátyolba vont épületeket amikből a szél sem vihette el azt a borzalmas szagot, ahol a múltunk darabjai nyugodtak lerombolhatnak, újabb kitölhetetlen űrt létrehozva, idővel monumentális épületeket emelhetnek a helyükre; meggyalázva ezzel az emlékeinket, bár idővel talán majd eltudjuk fogadni őket, beletörődünk az új látványába, de a régit soha semmi sem pótolhatja vagy feledtetheti.
Mégis .... az élet megy tovább.
Értük, Értetek és Önmagunkért.

Aznap megtörtént az elképzelhetetlen ... a szirénák valahogy máshogy szóltak, majd egészen más szirénák szólaltak meg, megtörtént ami még soha, megbénult a város, a hidakat, az algutakat lezárták, majd iszonyatos robajjal és füstel eltűntek az égről, ők, akik oly szilárdan álltak, akiket először láttunk meg mindenegyes alkalommal, akik nem csak a globalizációt és a pénzt szimbolizálták, hanem a világbékét, az egyén szerepét a társadalomban ... a belváros sötétségbe és porba borult, maga alá temetve mindent és mindenkit. Eltűntek... örökre ... De csodálatos módon a the Sphere , a mi bolygónk túlélte ... Túlélte a World Trade Centert. és a világ legcsodálatosabb szimbólumává vált, áthelyezték a Battery Parkba majd meggyújtották előtte az örök mécsest ... Benne van a világ, az emberiség, és az őszinte patriotizmus, ami a szívünk méllyéből fakad, ami átöleli az egész bolygónkat, nincs ennél szebb mementó...

Megjelent az új logó a pólókon, a bögréken, a kitűzökön... a szív, a mi szívünk, Manhattan, rajta a sötét heggel... a sötét heggel ami örökre elcsúfította Lower Manhattan nyugati csücskét ... de a szív a sebektől csak erősebb lesz, a hegek idővel fakulnak, örökre ott maradnak ugyan de fakulnak ....

Adózva csodálatos városunknak New York-nak... akkor, most és mindörökké.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.