halj meg máskor, halj meg máshogy.

amikor kijöttem a műtőből, csak leültem egy mocskos műanyag székre, még nem múlt el az altató hatása, alig emlékszem valamire, a világ elnémult körülöttem, csak a papírt néztem, legalább 30x újra olvastam...
sokadik próbálkozásra sikerült felálljak, lassan elsétáltam a "büfébe" ittam egy borzalmas kv-t, ettem egy szelet mars csokit és egy melegszendvicset. le ülltem a hallban és felhívtam anyámat meg a nagyszüleimet - nem emlékszem mit mondtam nekik.
kimentem , rágyújtottam és elindultam, féluton megállított egy kapucnis drogos kinézetű pasi és megkérdezte,h leszopom-e , felsem fogtam igazán mit pofázik nekem , csak pár másodperc múlva, annyit bírtam csak kinyögni,h úristen mekkora egy idióta degenerált állat vagy, utána felszálltam a villamosra, bementem a mammutba, telefonáltam még pár emberrel, nem emlékszem miről, vettem egy hatalmas pohár tejes kávét, ettem 3sajt burgert ketchup és uborka nélkül meg egy nagy hasábot és egy majonézt.
aztán csodával határos módon valahogy elértem a pályaudvarra, felszálltam a vonatra és abból megint semmire sem emlékszem, csak arra,h leszálltam.
itthon levettem a cipőmet és leültem a konyhában, hallgattam az óra ketyegést és néztem,h hogyan halad a másodperc mutató, nem érzekeltem az idő múlását.
aztán bejöttem a szobámba , letérdeletem az ágyam mellé és rá tettem a fejem.

aztán fel álltam.

sajnos nem kaptam meg.
nem élhettem át.
nem szólt a dal, nem szóltak a harangok...
pedig reggel amikor felkeltem csodálatos érzésem volt. már bele is éltem magamat,h milyen lesz. úgy éreztem holnap már feltűzhetem a levendula szalagot a szívem felé.

kaptam egy injekciót - ez most erős volt, csak pár percig voltam magamnál, mire magamhoz tértem, a doki közölte velem,h eltávolított ismét három darab daganatot.
rá nézésre mindd a három jó indulatú, két hét a szövettan - még fel kell majd hívjam egyeztetni - tavaly konkrét időpont volt azonnal, akkor dől el,h kell-e chemo megint.
ha jól értettem, ill a papíron is az szerepel,h mindent át tudtak vizsgálni - nem emlékszem arra,h mit mondott, mintha rákérdeztem volna,h más fajta elváltozások vannak-e v máshol és úgy rémlik azt mondta,h nem ? nem emlékszem ... de a papíron az van,h csak az egyik kibaszott dögöt nyírták ki, a másik kettő -re nem írja egyértelműen,h eltávolították volna, csak,h biopsziázták, nem volt időm megkérdezni megnézni a papírt nem is voltam magamnál, az altató meg a sokk miatt, remélem kinyírták azt a két rohadékot is, majd ha megyek a szövettani leletért akkor megkérdezem pontosan - de addig halálra fogom idegelni magam,h most még bennem vannak e azok a kibaszott rohadékok. azt nem bírnám elviselni, lehetséges ilyen egyáltalán,h ott hagyják mert még túl kicsik v mi a franc? miért nem nyírják ki őket, kaparják ki, tépjék ki v égessék v mit bánom én de írtsák ki belőlem őket :(

más lett a világ.
minden.
bömböl a fejemben a köd kűrt.

háború kell? hát megkapjátok .... úgy látszik nem volt elég tavaly ... mindenesetre most nagyon elszámították magukat, mert engem nem fognak felfalni, nem pusztíthatnak el, én fogom legyilkolni őket. hamarosan összeszedem magam , és megkapják amit akartak, indulhat a háború.

nem tudom megmagyarázni még magamnak sem, sem megérteni,h mi játszódik most le bennem, de minden megváltozott, minden... sok minden olyan értelmetlenné és jelentéktelenné vált, minden és mindenki olyan távoli, mintha az ég világon nem ismernék senkit sem, még a családomat sem,az egész életem megváltozott abban a másodpercben,h magamhoz tértem a zöld lepedős asztalon a reflektor alatt.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.